Van, aki hisz a koronavírusban, és abban, hogy nagyon veszélyes. Van, aki hiszi, hogy létezik a vírus, de nem tartja veszélyesebbnek, mint más vírusokat. És akad, aki létét is tagadja a Covid–19-nek. Vannak adataink, híreink innen-onnan, elhisszük ezeket vagy sem, ez is egyéni hozzáállás kérdése. Azzal pedig nincs is baj, hogy annyifélét hiszünk, ahogyan azzal sem, ha kételkedünk.
A baj azzal van, ha nem okos, hanem buta emberként viselkedünk.
Nemrég az egyik volt egyetemi tanárom posztolt a maszkviselésről, mire egy ismerőse azt írta hsz-ben neki: ő nem hisz a vírusban, de becsülettel viseli a maszkot emberek között, mert nincs joga a HITE miatt kockáztatni mások életét, ha esetleg mégis ő tévedne.
Na, ez az okos ember hozzáállása.
Az okos ember tudja, hogy tévedhet. Csak a buta hiszi azt 100%-ra, hogy igaza van. Az okos ember mindig annak tudatában cselekszik, hogy nem tévedhetetlen. Ha viselem a maszkot, de tévedek, azzal nem ártok senkinek. Ha viszont nem viselem, és tévedek, azzal súlyosan megbetegíthetek, sőt, meg is ölhetek másokat.
Kényelmetlen a maszk? Esetenként igen, más esetben észre sem veszem, hogy rajtam van. Elviselhető? Határozottan igen (ha valakinek már ennyi is elviselhetetlen, remélem, sosem ismeri meg a valódi elviselhetetlen gondokat, mert nagy bajban lesz). Én vagyok rá az élő példa, hogy ki lehet bírni a maszkot és ha helyesen hordjuk, nem okoz semmiféle egészségügyi gondot. Március óta hordom a maszkot emberek között, a munkahelyemen is, igen, 8 órában. Nem vagyok rosszul tőle, kapok rendesen levegőt benne, nem betegedtem meg tőle. Nem is féltem ettől, hiszen anyum ápolónőként 40 évig viselte, amikor szükség volt rá, és semmi baja. Állítom, hogy a nyári melegben még csak nem is izzadok maszkban jobban, mint maszk nélkül, pedig túlsúlyos vagyok.
Az én lelkiismeretem nem viseli el, hogy a hitem miatt mások életét kockáztassam. Nem akarok potenciális gyilkosként sétálgatni a világban, csak mert túl lusta, egoista és kényelmes vagyok betartani néhány egyáltalán nem elviselhetetlen szabályt. Persze, minden szabályt betartva is előfordulhat, hogy megbetegszem vagy megbetegítek valakit, de az baleset lenne. 100%-os garancia nincsen. Viszont, ha nem tartom be a szabályokat, és úgy leszek beteg vagy fertőzök meg mást, az már az én felelősségem és hibám. Egy idegennek sem akarnék rosszat tenni, de édesanyámnak főképp nem, az ő védelme, a szeretteink védelme kéne, hogy az első legyen számunkra.
Vannak, akik összekeverik az elővigyázatosságot és a másokért való felelősségvállalást a gyávasággal. Valamint a bátorságot és szabadságot a felelőtlenséggel, egoizmussal és a szabadsággal való visszaéléssel.
A maszkviselők nagy része is ugyanúgy éli tovább az életét, ahogyan mások. Nem kuporognak a szobájuk sarkában a vírustól rettegve. Eljárnak dolgozni, boltba, esetenként még szórakozni is (igen, nemsokára esküvőre vagyok hivatalos, ahol szintén viselni fogom a maszkomat, megtartom a távolságot és óvatos leszek!). Vagyis nem vagyunk a félelmünk foglyai, egyszerűen csak vigyázunk magukra, a szeretteinkre és másokra, amennyire csak lehetséges.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése