Mesemondó

 

Kicsi leány könyvet olvas
játszótéren, padon ülve.
Köré gyűlik néhány gyerek:
„Mondd csak, meg vagy te őrülve?

Ahelyett, hogy jót játszanál,
unatkozol itt magadban.
Ezer mosoly várhatna rád,
Részt vehetnél száz kalandban.”

Kicsi leány vállát vonja:
„De hát én épp hegyet mászom,
ott a csúcsán fényes kastély,
lovagokkal kóricálok.

Legyőzöm a tűzokádót,
hét fejét elveszem tőle,
megmentem a királyleányt,
én leszek a világ hőse!

Ezután jön majd a tenger,
felszállok egy nagy hajóra.
Kalózsziget az új célom,
kincses térkép vezet oda.

Vándorolok nagy erdőben,
Csapdák és rejtvények várnak.
El nem rettent engem semmi,
Megfejtem én valahányat.

Odvas fában lezárt láda,
fel is nyitom izgatottan.
Meglepődve veszem észre,
biz ez meg van tömve tollal.

Sok tollból így szárny is készül,
átsüvítek falvak felett,
bejárok sok szép vidéket,
integetek mindenkinek.

Varázsmezőn majd leszállok,
manók asztalt terítenek.
Tündérlányok szörpöt hoznak,
s csokitortát készítenek.

Ünneplünk, míg feljő a hold,
ekkor búcsúzunk egymástól,
szívünk azért nem szomorú,
holnap lesz majd újabb álom.

Nem unatkozom én soha,
egyedül sem érzem magam.
Igaz barátokat szerzek,
s részt veszek jó pár kalandban.

Ha akartok, gyertek ti is,
az új mesémet elmondom.
Eljátszhatjuk később akár,
hiszen szívesen megosztom.

Kicsi leány középen ül,
sok-sok gyerek körbeveszi.
Tátott szájjal hallgatják őt,
míg a történetét zengi.