Sötét világ

Sötét, s kihalt minden utca,

Minden egyes ház romokban.

Nem az idő vasfoga tette tönkre,

Emberek döntötték össze.

Pár napja még háború volt,

Menekülő emberek lába vert port.

Bombarobbanás, golyósivítás,

S emberi sikoly hallatszott.

Rongyos ruha, semmi étel,

A víz mérgezett, s bujkálni kell.

S mindez miért? Pénzért, hitért,

Vagy a bőrszín miatt. Ezért.

Egy őrült, kapzsi elme lázad,

S egy csoport követve őt támad.

Fiatalok mennek katonának,

S ölnek, gyilkolnak, mint az állat.

S kik hallnak meg? Ártatlanok,

Ők az egyetlen áldozatok.

Csontváz gyermek ül anyja ölében,

S várja, hátha kap tejet,

De az édesanyja kebelében

Már csak a félelem foglal helyet.

Millióan halnak, mire vége van a harcnak.

Mire rájönnek az emberek,

Hogy ez így tovább nem mehet.

De fél évtized múlva,

Semmiből sem tanulva,

Háborút kezdenek újra.

S így megy tovább ez a rémálom, 

Míg ember él a világon.